Fajtaleírás

Nincs még egy olyan kutyafajta a földön, amely ennyire tévesen lenne megítélve, mint az angol bullterrier, és nincs még egy olyan, amelyik bár jellegzetes és ugyanakkor teljes mértékben egyedi megjelenéssel bír, mégis összekeverik más fajtákkal. Ez az Angol bullterrier.

Az angol bullterrier, mely titkolhatalanúl az Arénákban kezdte el az életét a XVIII. sz.-ban, ám ne felejtsük el, hogy akkortájt a kizsákmányolás minden formája elfogadott volt. Kizsákmányolták az a nőket, a gyerekeket, miért tettek volna másként az állatokkal is.

A jelenkori bullterrier már csak nem is hasonlít az arénákban küzdő ebekhez, sőt egy igazi családi kutya, egy igazi hűséges társ lett belőle. Hatalmas veleszületett emberrajongással rendelkezik.

Sajnos a média által keltett harcikutya ellenes kampány fő áldozatáról beszélünk , hisz az agresszió legapróbb szikrája sincs ebben a fajtában. Sokan az olvasók közt most fel szisszennek, hogy mit képzelek, de kérem minden kutya fajtától függetlenül lehet veszélyes az emberre. Ez mind neveltetés kérdése. Gondoljunk bele, ha gyermekünk szeretetben nő föl és csak a szépet a jót kapja, akkor valószínűleg értékes tagja lesz a társadalomnak. Ám ha tettlegességgel találkozik, és nincs a gyermek szeretve, akkor nem biztos, hogy egy kedves ember lesz belőle. A kutyák is ilyenek, ők is vágynak szeretetre, nekik is vannak érzéseik, és őket is nevelni kell. A nevelés alatt fejlődik ki személyiségük.

Visszatérve a harcikutyák jelzőre. A harcikutya: az értelmező szótár szerint a harcokban (háború, ütközet, stb.) jelen vannak, részt vesznek. Megjegyzem ezek a harci kutyák a mai napig részt vesznek a háborúkban, és igen nagy segítséget nyújtanak az aknakeresésben, és a sérültek felderítésében.

Harci kutya a szó nomád értelmében, az arénákban verekedő kutyák. Nos a többség ezért fél tőlük. De a harc kutya-kutya elleni küzdelemből áll, ahol az ember mint a megmentő van jelen, hisz ők mondták ki a vége szót. Félreértések elkerülése végett ellenzem, sőt elítélem ezeket a jellegű dolgokat.

Sajnos a média a bullterriert találta meg, mert a pitbull és az Angol bullterrier közötti bull szócska elég volt ahhoz, hogy megbélyegezze a fajtát.

Ehhez párosul a fej némelyeket elrettentő, félelmet sugalló kinézete, amely személy szerint nekem csodaszép.

Ennyi elég, és nem tudja magát a fajta tisztára mosni. Nem érdekel senkit, hogy ki vagy mi ez a kutya, hogy 10 évre visszamenőleg egész Európában nem volt bullterrier emberre irányuló támadása. Ellenben a más közkedvelt fajtákkal, akiket nem említenék, hisz pont tőlem nem lenne etikus.

Éppen ezért ez a fajta az amelyik leginkább rászorul a támogatásra és az úgynevezett marketingolásra. Működik egy nagyon összetett mindent átfogó internetes adatbázis a bullterrier.hu ahol a fajtát szerető hobbykutyások, összejöhetnek, ahol a fajtával foglalkozók megtudhatják a kiállítási eredményeket, és egyéb híreket ahol a fajtát nem ismerők rengeteg információt kaphatnak a fajtáról.

Van egy Klub a Hungária Bull Terrier Klub, egyéb felmerülő szakmai kérdésekre választ kaphatnak az érdeklődők. Ahol a speciális Bull terrier kiállításokat nagy sikerrel létrehozzák

Van egy segélyvonal a http://www.independent.n1.hu ahol azokat várják akik tudnak bajba jutott bullterrierekről és itt megvan a jogi és a szakmai kapcsolat arra vonatkozólag, hogy megszüntessék ezeket, illetve elhelyezzék, gyógyítsák, és új már remélhetőleg felelős és szerető gazdikhoz juttassák.

A felsorolt kezdeménmyezések mögött sok ember munkája található. Persze ők sem lennének ennyire elszántak és tettrekészek, ha nem kapnának segítséget különböző szervezetektől, személyektől, hozzáértőktől, és lelkes amatőröktől, illetve nem lenne meg bennük az Angol Bullterrier iránti őszinte szeretet.

Feleslegesnek tűnhet, de nem az nagyon fontos dolgok ezek hisz mindig lesznek tudatlanok, akik ezzel a fajtával akarnak visszaélni, úgy, hogy nem tudnak csak tévképeket róla, és később jönnek rá, hogy mellé nyúltak. Sajnos az előítélet illetve a tévesen kialakult kép vitathatatlanul jelen van a közvéleményben, és félő, hogy e igazán kedves és szeretetreméltó fajtát eléri a teljes kirekesztés, és a kiközösítés.

Bár a kívánatos marmagasság 35–36 cm lenne, gyakran angol kiállításokon sem fér bele három-négy egyednél több a mérőkeretbe. Mivel a kis méret nem mindig párosul a standardnek is megfelelő külsővel, így gyakoriak a 40–41 cm marmagsságú győztes kutyák, mivel a specialista bírók nem mindenáron méretre bírálnak.

Ami a jellemét illeti, egy bullterrier igazi bohóc, nem lehet mellette unatkozni. Olyan gazdának való, aki érti a humort, és nem mindene a vasfegyelem. Egy bullterriert is sok mindenre meg lehet tanítani, akár kiváló agility-versenyző is válhat belőle, de olyan katonás feladatteljesítést ne várjunk tőle, mint egy német juhászkutyától. Féltékeny típusoknak sem ajánlott, ugyanis a bullterrierek egyszerűen imádják az embereket, még a postást is viharos örömkitöréssel fogadják. Más kérdés, hogy sokan inkább támadásnak veszik ezt a kitörő üdvözlést, olyan vehemensen tudnak ilyenkor ugrálni ezek a kutyák, ráadásul a legtöbb bully jellegzetes szokása, hogy merő szeretetből összecsipkedik, vagy éppen bokán ragadják a szeretett személyt. (Ezért is jó egy mini, 35 kg helyett csak 18 ugrál ránk.) Ajánlatos kölyökkortól tudatosítani bennük, hogy finoman bánjanak roppant erős állkapcsukkal; ehhez egyszerűen elég nyomatékosan kifejezni fájdalmunkat. A bullterrier nagyon elfoglalt embereknek nem ajánlott, a kenneltartást sem tűri. De ha naponta háromszor alaposan megsétáltatjuk, játszunk vele, meglabdáztatjuk, akkor a lakásban észre sem lehet venni, csupán a kutya kedvenc foteléből kiszűrődő horkolás jelzi bullterrierünk hollétét. (Egyébként atavisztikusan vonzódnak az ágyakhoz, nagyon kényelemszeretőek.) Kölyökkorától vigyük kutyák közé, a legjobb, ha találunk egy olyan kutyaiskolát, ahol csoportos kölyökfoglalkozások is vannak. Megfelelő szocializáció mellett nincs velük több gond, mint bármely más kutyafajtával, persze a kanok nem tűrik, ha provokálják őket. Miniatűr bullterriernél azonban nem kell félnünk, hogy kutyánk megöli a szomszéd tacskóját, hiszen bármilyen erős állkapcsa is van, azért jóval kisebb, mint egy standard bullterrieré.

Egy bullterrier rengeteg szeretet igényel, így különösen megszenvedi a rossz gazdát. Ráadásul minden jó tulajdonsága ellenére tudnunk kell, hogy igen makacs fajtáról van szó, így hozzáértő, következetes nevelést igényel. Egyszóval, a bullterrier vidám emberek vidám kutyája, és a tenyésztőknek mindent meg kell(ene) tenniük azért, hogy megvédjék a fajtát az olyan beteg lelkű emberektől, akik agresszivitásukat vagy feltűnési vágyukat akarják kiélni kutyájukban, netalán kisebbrendűségi érzésüket csillapítani.

Részletes fajta standard